Ez a gépi fordító ugyan elfoglalta a négy Kilobyte-os memóriájú gép két Kilobyte-ját, ám a fennmaradó területen az akkori időhöz képest kényelmesen lehetett programozni. 1981. április 24-én lépett színre az IBM az első nem nagyvállalatok számára gyártott gépével, az IBM PC-vel egy titkos floridai projectje révén az IBM szokásaival ellentétben úgynevezett nyilvános építkezéssel, azaz a kereskedelemben kapható alkatrészekből összerakva. A készülék titkos eleme a működtető BIOS, amelyre a Microsoft által átalakított CP/M alapú operációs rendszer épült, az MS-DOS. Főbb jellemzői: nagyon kicsi memória (kb., akkor 8 KByte), csak szövegek megjelenítésére képes MDA monitor, egy billentyűzet és egy kazettás magnó. (NEM floppy!) Ez a gép és utódai szinte kiforgatták a világot a sarkaiból, mivel az 1960-as gépek nehézkes mainframe-jei, illetve a '70-es évek mosógép-méretű minicomputerei helyett immáron egy család kedvencei is lehettek – mindezt a cég max. 1600 $-ért adta.
IBM PC 1981
Az Apple Computer a főbb amerikai lapokban egész oldalas hirdetésben üdvözölte a vetélytárs megjelenését. Az IBM PC nem tudott igazán versenyre kelni a sokkal jobb minőségű Apple géppel, de volt egy óriási előnye: olcsóbb volt! Az amerikai PC-vásárlók ezért inkább az IBM PC-ket részesítették előnyben. Az IBM PC bemutatóját a szakma ugyan fanyalogva fogadta, de a nagy cégek és a kormányhivatalok bíztak az IBM-ben és már 1984-ben kétmillió PC-t használtak. Természetesen a hasonmásgyártók sem maradtak tétlenek: a Compaq már 1982-ben színen volt és hamarosan több tucatnyi cég követte őket.
A hagyományos szöveges operációs rendszeren először az Apple lépett túl, mivel a Xerox cég Palo Alto-i irodáiban szigorúan belső használatra kifejlesztett grafikus operációs felületet (GUI = Graphic User Interface) újraalkotta a saját gépei számára, a felhasználók kezébe egeret adott és így kiváltotta a feleslegesen hosszú parancsok unalmas begépelését. Az IBM PC-k ezt a módszert csak jelentős késéssel tudták követni a Microsoft által tervezett Windows operációs rendszerrel. Hogy akkor mégis miért került csődközelbe a kilencvenes évek közepére az Apple? Egyszerű! Az Apple rendkívül szigorúan őrizte saját gépeinek operációs rendszerét és gyártási technológiáját, míg az IBM szívesen adta el operációs rendszerét, BIOS-át, valamint egyéb fejlesztéseit a PC-t gyártó cégeknek. Ezzel megkímélte magát a termelés minél gyorsabb felfuttatásából adódó óriási pénzügyi kiadásoktól, valamint az általa és másolói segítségével forgalmazott PC-kkel elárasztotta a világot.
A nyolcvanas évek a PC-k árának drasztikus csökkenését, valamint teljesítményének rohamos növelését hozták. A kezdetek igen szerény teljesítményű asztali gépeit fokozatosan egyre jobbakra cserélték le és a mai gépek már valóságos erőművek. A hagyományos nagygépek eleinte háttérbe szorultak és a hálózatok széles körűvé válása tette csak újra fontossá őket. Megjelentek a hordozható gépek, majd a minigépek után a mikrogépek. Az internet rohamos fejlődése a '90-es évek igazi sikersztorija. A World Wide Web nyújtotta lehetőségek az emberiség számára szélesre tárták a világ megismerésének eddig meglehetősen zárt kapuit. Az IBM is nyitott és a hagyományos PC-gyártás mellett belefogott más projectekbe, a képen például az 1997-ből a sakk-világbajnok Kaszparov mérkőzik az IBM Deep Blue gépével.
Kaszparov vs. Beep Blue
Microsoft logo
2000 után egyértelművé vált, hogy a korai éves hardware-es sikerei után a szoftveres üzlet sokkal nagyobb nyereséget hozhat. Ám a Microsoft sikerei után (jobban mondva mellette) felvette a versenyt az interneten hihetetlen népszerűségre törő és minden eddiginél nyereségesebb (mindössze 1995-ben alapított) Google is, ami az új évezred sikertörténetének bizonyult.
